Egyedül

Marcsi a születésnapját üli. Egyedül van. Jó ez így, legalább nem szól be senki, nem kell álszent jókívánságokat hallgatni. Koccintok magammal. Egészségemre!

Aztán minden átmenet nélkül zokogásba tör ki. Nem, nem jó így, hazugság az egész. Hogy jutottunk idáig a holtomiglan, holtodiglantól?

Semmi komoly nem jut eszébe. Nem csaltam, nem csalt, legalábbis nem tudok róla.

Aztán előjönnek az emlékek.

– Finomat főztem, alig vártam, hogy forduljon a zár az ajtóban. Addig bekapcsoltam a tv-t, és mivel tetszett a film, észre se vettem, hogy már ott állt a kedvenc férjem a hátam mögött. Tv kikapcs. Csók és megyünk a konyhába, ahol már előre megterítettem, csak az ételt kellett megmelegíteni a mikróban. Egy-két pohár bor után irány a háló.

– Talán egy-két hétre rá, én értem később haza, mert be kellett még fejeznem egy munkát. A férjem a tv előtt ült és hangosan kiabálta, hogy lőj már! – nem látod, hogy helyzet van?

– Szia, drágám! Megjöttem öleltem át a nyakát.

– Oké, majd hozz be valami kaját, ja meg egy doboz sört is, aztán dumálunk.

– Nagyon kedves vagy – gondoltam, de nem szóltam egy szót se, bevittem és letettem elé.

– Marcsi! – a jövő héten megnősül a legjobb haverom, tudod a Jani. Meg lettünk hívva az esküvőre.

– A jövő héten le akartam utazni a szüleimhez.

– Oda mehetsz máskor is.

– Már megbeszéltem velük, készülnek, várnak bennünket.

– Mi az, hogy bennünket? Engem mikor kérdeztél meg?

– Gondoltam, hogy természetes, hogy velem jössz?

– Nem, nem az. Annál is inkább, mert Jani esküvője lesz, az pedig csak egyszer van az életben, legalábbis abból csinálnak nagy felhajtást.

– Felhajtásnak nevezed az esküvőt?

– Miért, nem az?

– Azt gondoltam, hogy számodra is életre szóló élmény volt a miénk.

– Jó, hát persze, bár nekem nem volt fontos az a nagy ceremónia. Te voltál fontos.

– Voltam? Ez alatt azt értsem, hogy már nem vagyok?

– Érts, amit akarsz! Jobb, ha befejezzük, utálom a veszekedést.

– Mert én szeretem?

– Igen, ti nők nagyon szerettek veszekedni, amit vitatkozásnak hívtok, de semmi különbség nincs köztük, mert a lényeg az, hogy a ti akaratotok érvényesüljön.

– Miért beszélsz többesszámban?

– Azért, mert mind egyformák vagytok?

– Igen? Akkor miért engem vettél el feleségül?

– Azért, mert akkor még nem volt ilyen nagy szád és azt gondoltam, hogy te más vagy, mint a többi csaj.

– Na, szépen vagyunk! Tudod mit? – akkor menj egyedül az esküvőre, én meg elmegyek a szüleimhez.

– Azt csinálsz, amit akarsz.

– Te is.

Felállt, becsapta az ajtót és elment. Ennek már két napja és most itt ülök egyedül a saját születésnapomon és fogalmam sincs, hogy mit kellett volna tennem? Önző dög. A meccs fontos, a haver fontos, és én hol vagyok az életében?

Nyílik a zár, Zoli lép be egy hatalmas csokor vörös rózsával és egy üveg pezsgővel.

– Isten éltessen sokáig drágám! Egyébként nem éreztem jól magam Janiék esküvőjén, mert hiányoztál.

– Te is nekem.

– Akkor nincs harag?

– Nincs. Szeretlek.

– Én is!

Ezzel felkapta a feleségét és bevitte a hitvesi ágyba.

Néhányszor működik, de egyszer eljön az idő, amikor már mindenen vita van, és egyre kevesebb a kibékülés. Felhánytorgatják a korábbi eseteket, amelyekről akkor úgy gondolták, hogy lezárták, de nem, azok sorra a felszínre kerülnek. Már Marcsi sem áll fel a tv elől, ha megjön Zoli. Zoli nem szól előre, ha a haverokkal, vagy ki tudja kikkel tölti az éjszakát, aztán mikor hazajön, Marcsinak hűlt helye, majd később beállít egy általa még sohasem látott új ruhában, szépen kisminkelve, divatos frizurával és mint ha mi se történt volna, ha ő ott se lenne, elégedetten nézegeti magát a tükörben.

– Hol voltál?

– Te hol voltál?

– Semmi közöd hozzá!

– Neked sem.

– Beadom a válópert.

– Már lekéstél róla, mert tegnap beadtam.

– Kereshetsz magadnak albérletet.

– Abból te nem eszel.

– Sokkal több pénzt fektettem a lakásba, mint te.

– Az nem számít, nem volt szerződés róla, közös tulajdon.

– Én vagyok a nő, nem fogok az utcán kikötni.

– Pedig ahogy most kinézel, odavaló vagy.

– Ezt te mondod, aki ki tudja hol töltötted az éjszakát? Nyilván egy nőnél, te szoknyapecér. Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre, hogy legeltetted a szemed a strandon a csajokon. Még jó, hogy a frizurám és a ruhám feltűnt neked, mert a fürdőruhám észre se vetted, inkább másokét bámultad, vagy inkább azt, ami benne volt.

– Hűséget ígértem, nem vakságot.

– De vicces valaki!

– Hagyjuk abba!

– Persze, ilyenkor hagyjuk abba, mert annyi gerinc sincs benned, hogy bevalljad, hogy van valakid.

– És ha van, akkor jó? Észre se veszel, ha megérkezem. Az ágyban is a hátad nézhetem, miközben úgy csinálsz, mint ha aludnál. Teljesen hülyének nézel, palira veszel. Nyilván neked van szeretőd.

– Leutazom a szüleimhez, majd a bíróságon találkozunk.

– Jó utat! Kézcsókom a mamának.

– Aljas vagy.

– Te is.

Lehetne folytatni, de mindenki hozzá tudja tenni, az elhidegülés, eltávolodás történetét. Persze jöhet egy hölgy, aki „vigasztal”, vagy egy úriember, aki „megértő”, de nélkülük is a kezdetben apróságnak tűnő dolgok miatt eljuthatnak a felek a válás gondolatáig, vagy akár annak megvalósításáig is.