Néma Western viadal

Néha jobb, ha csend az ember,

Mert a szó, bizony halálos fegyver.

Egy szó, egy jel,

Egy lövés és te is csend leszel.

 

Western ingek, bőrdzsekik.

Arcukat kalap alá rejthetik,

Pisztolyuk övükön hordják,

Lovukat gyeplővégen tartják.

 

Ilyen a tehenészfiúk élete,

Legalábbis a filmekben.

Nem tudom, de sejtem,

Mi dolguk a tanyán, kinn a melegben.

 

Nem hiszem, hogy lövöldöznek,

Naphosszat csak tehenet fejnek.

Ez a munka nehéz a fejnek,

Főleg, ha a napon fejnek.

 

Tegyük fel, hogy a mi történetünkben

Fegyvert fognak a kezükben,

De, ha meg nincsen pisztoly,

Szavakkal lőnek majd bizony!

 

Csak egy szóval lőhetnek,

Legyen az bármi.

Csak egyszer tölthetnek

S a lőszertől meg kell válni.

 

Néha jobb, ha csend az ember,

Mert a szó, bizony halálos fegyver.

Egy szó, egy jel,

Egy lövés és te is csend leszel.

 

Így állt egymással szemben,

Néma, halott csendben

A két tehenészfiú,

Mígnem szólt a kukurikú.

2024.08.27. – B.R.M.

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »