Váratlanul, ismét láttam a partot,
hétvégén spontaneitás volt a híd,
emlékezetemben ismerős arcok,
jelen a múltból új gyümölcsöt szakít.
Lelkem feltöltő élményeket gyűjtött,
szürkeség egy pillanatra elapadt,
bár testem a sok fájdalomtól űzött,
szerencsére szép és jó így is akadt.
Kellemes meglepetés, kis sejtelem,
Napfény csillant tó partjának fövenyén,
ismerjük egymást, senki sem idegen.
A sors kiszámíthatatlan szövevény,
mit tartogathat számunkra öregen,
ki tudja, talán van még némi remény.
2024.09.02.
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.
