Amikor nevetni látlak

Amikor nevetni látlak

 

Késő esti óra van, fényképed nézem, miközben várlak,

S mindeközben arra gondolok, hogy téged újra, nevetni látlak.

Mily csodálatos vagy, füleid, bájos arcod, s az a mesés szád,

Melyből, ha hangod hallhatom, rohanok, sietve rohanok hozzád.

Bár csak adná az Ég, hogy újra összefújjon kettőnket a szél,

S bár azt mondhatnám utána, hogy most nem előlem szöktél.

Most maradni akartál, nem létezett számodra kellemetlen pillanat,

Hamarosan rájössz, csak a magam fajta tesz mindent kockára miattad.

Lelked tükrébe nézek, most látom csak, mennyire gyűlölsz engem,

Már tudom, miért nem lehetek gyermeked apja, mert az el soha nem vetne engem.

De képed a szívemhez teszem, hadd érezzelek még közelebb magamhoz,

S a következő pillanatban már csókollak, legalább így hadd érjek hozzá ajkadhoz.

Most újra a képet nézem, de már az Úrhoz fohászkodom,

Valami mintha megszorítaná kezem, miközben szerelmedért imádkozom.

Bocsásd meg bűneim, melyet a szívedhez vezető úton vétettem,

Bocsásd meg vétkeim, hogy ha túl sok levelet néked vésettem.

Kimondatlan szót adott az Ég, így sem mondom néki, ég veled,

Félre, majd újra rád kell nézzek, hogy ki tudjam mondani, …

Ostoba szívem üzen, talán ez az a kép, mikor végleg eldobsz,

Hogy ezen a csodálatos fényképen nem is reám mosolyogsz.

De nem számít, írt soraim így sem, és akkor sem tépem szét,

Boldogságommal ölelve mosolygok vissza rád, mert amit látok, az gyönyörűszép.

 

2015.01.04.

 

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »