Kutya egy életem

 

Kutya egy életem

Na már megint kezdődik a reggeli herce-hurca, mindennap ugyanaz.

Ráérős gazdám kávézik. Keresztbefont lábai mellett már vár rám a pórázom. Hiába ugatok és ugatok nem siet megissza az utolsó kortyot azért is.

Végre! Rajtam a pórázom, bár nem értem, hogy anélkül miért nem szaladhatok.

Vakkantok, gyerünk már! Érjünk ki az utcára! Különben hallgathatom a mai első unalmas „odanemszabadkiskutyámat”.

Az utcán végre lecövekelek, bal hátsó lábamat éppen megemelem mikor Karcsi gyerek torkaszakadtából kiabálni kezd.

Anyu! Megint a járdánkra pisil a kutya!

Usgyí rohanok az első bokorhoz még időben keresem a helyem, nagyon igyekszem gazdám vár a szemetes zacskóval a kezében és már hallom is az ismerős „jólvanokoskiskutyámat”.

Miközben tempósan jobbra-balra cikázunk a buszmegálló felé egy kidőlt tábla előtt lefékezünk, gazdám valami 123-ast morog, én meg gyorsan megjelölöm. A megállóban utolérjük Karcsi gyereket. Nagy rúgásokkal a kavicsokat rendezi.  Aztán cipője lekopott orrával egy fűben felejtett poharat céloz rendületlenül. Nem bírom a zajt nagyon utálom a kavics rugdosást, ugatnom kell tőle megállás nélkül.

Nem úszom meg az „okoskutyamindignemugatot” mielőtt sietősen hazarángatom pórázon a gazdámat.

(R.K.)

 

 

Rodé Klára
Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zene

Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,

Teljes bejegyzés »

Idősek

Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az

Teljes bejegyzés »

Fiatalok

Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan

Teljes bejegyzés »

Köszönöm

Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem

Teljes bejegyzés »

Te – mindenhol

A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor

Teljes bejegyzés »

Őszi égbolt

Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam

Teljes bejegyzés »