Kutya egy életem

 

Kutya egy életem

Na már megint kezdődik a reggeli herce-hurca, mindennap ugyanaz.

Ráérős gazdám kávézik. Keresztbefont lábai mellett már vár rám a pórázom. Hiába ugatok és ugatok nem siet megissza az utolsó kortyot azért is.

Végre! Rajtam a pórázom, bár nem értem, hogy anélkül miért nem szaladhatok.

Vakkantok, gyerünk már! Érjünk ki az utcára! Különben hallgathatom a mai első unalmas „odanemszabadkiskutyámat”.

Az utcán végre lecövekelek, bal hátsó lábamat éppen megemelem mikor Karcsi gyerek torkaszakadtából kiabálni kezd.

Anyu! Megint a járdánkra pisil a kutya!

Usgyí rohanok az első bokorhoz még időben keresem a helyem, nagyon igyekszem gazdám vár a szemetes zacskóval a kezében és már hallom is az ismerős „jólvanokoskiskutyámat”.

Miközben tempósan jobbra-balra cikázunk a buszmegálló felé egy kidőlt tábla előtt lefékezünk, gazdám valami 123-ast morog, én meg gyorsan megjelölöm. A megállóban utolérjük Karcsi gyereket. Nagy rúgásokkal a kavicsokat rendezi.  Aztán cipője lekopott orrával egy fűben felejtett poharat céloz rendületlenül. Nem bírom a zajt nagyon utálom a kavics rugdosást, ugatnom kell tőle megállás nélkül.

Nem úszom meg az „okoskutyamindignemugatot” mielőtt sietősen hazarángatom pórázon a gazdámat.

(R.K.)

 

 

Rodé Klára
Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Apukák és anyukák

Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mennybéli klub

Rózsa Iván: Mennybéli klub A Mennyország olyan klub; Ahová nem akárki jut. Csak az, aki erre érdemes; Isten válogat, ki neki érdekes! Budakalász, 2026. október

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szeretetáradat

Rózsa Iván: Szeretetáradat Végül is rosszakarónk, irigyeink, kárörvendőink „győztek”; „Sátán elérte a célját”: már nem szeretjük egymást! Nem szeretjük, hanem egyenesen imádjuk a másikunkat; jobban,

Teljes bejegyzés »