Lassan vége van a forró nyárnak,
Alábukva integet még a sárguló fáknak.
Ígéretet tesz, hogy vissza jön még,
És lesz még újra nagy hőség!
De most átadja helyét a rövidke ősznek,
Hol sikongatva hullnak alá a levelek a földnek.
De van ki örül ennek a látványnak,
Gyermekek a levelek közt szaladgálnak.
Kutyákat sétáltató gazdik, mosollyal az arcon,
Engedik a kutyust hogy a levél kupacban játsszon.
Enyhébb lett az idő, nincs forróság,
Elkél lassan most már hosszú nadrág.
Kicsit csapadékosabb is lett az idő,
De a szántóknak ez már nem annyira dicső.
Mikor kellett volna nem esett, most meg,
Persze ázhat a széna, mit forgatni kell, nézd meg!
A határt szétázott széna szaga lengi be,
A vidéki embernek erről más jut a fejébe.
Sok-sok emlék támadja meg a gondolatokat,
Gyermekként sokszor néztük kévékből a csillagokat!
Az ősz is csak köszönni jött egy pár percre,
Sokáig nem maradhat, mennie kell, de merre?
Mögötte lohol már a hidegebb tél,
Miről írni fogok, csak ne kérdezzél!
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!


2 Responses
Kedves Attila!
Az a nyár valóban nagyon meleg volt, ahogy mondani szokás, nem fehér embernek való. Nem is bánom, hogy véget ért.
Szeretettel: Rita
Szerintem senki sem bájna hogy vége lett! Csak ne lenne ilyen nagy a höingás! 😛 🙂