Könnyezik az őszi felhő,
hull belőle csendes eső.
Szikkadt földet feláztatja,
növényeket meglocsolja.
Komótosan végzi dolgát,
így érheti el a célját.
Nem szomjazik már a virág,
felfrissül az egész világ.
Megjött az ősz halkan, csendben,
mondhatni, hogy észrevétlen.
Belopózott egy éjszaka,
itt is marad ajándékba.
Ünnepélyes hangulata,
a családot összehozza.
Társasoznak, beszélgetnek,
jókedvűen nevetgélnek.
Finomakat sütnek, főznek,
vacsorához egybegyűlnek.
Nem szaladnak, nem sietnek,
együttlétüknek örülnek.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Nagyon szép vers lett! 🙂
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita