Hold fényben ringó,
árnyék, alak,
ahogy előttem,
a járdán halad,
lépte halkan koppanó,
mozdulata surranó,
mögé bújok, át ölelem,
óvatosan fölemelem,
meg perdítem, táncolunk,
csókok között mozdolunk,
de nem,
hisz ez csak gondolat,
ezüst fényben tova halad,
én csak nézem,
hold fényénél követem,
fàjó szívvel engedem,
oly mélyen szeretem,
lépte mindig koppanó,
egyre messzebb hallható…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.