Újra este jött,
társam már a csönd,
fülemben búg még hangod,
orrom érzi illatod,
bőröm érintésedre vár,
de nincs itt más csak a magány,
hallgatom lelkem lassú dallamát,
még szememben látom
szemed csillagát,
mintha karod súlyát érezném,
mellkasomra úgy borul az éj,
újjaim közt mint hajad,
úgy folyik át a sötét,
még érzem ajkad ízét,
bőröd lágy melegét,
itt érzem szívemben,
a múltad jelenét.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
