Búcsúzni jöttem,
nem mérleget vonni felettünk,
ki, mit, s hogyan tett,
mára inkább feledjük.
Ne legyen bennünk,
tüske, vagy méreg,
maradjunk meg egy képnek,
mit őrizhetünk szép emléknek.
S hogy a sors felettünk így döntött,
ne rójuk fel másnak,
hagyjuk hát mögöttünk.
Búcsúzni jöttem,
tán már nem is látsz többé,
mások lettek útjaink,
külön válunk köddé.
Szárnyalni vágytál mindig,
s örökké szeretlek,
eldobom láncaid,
végleg elengedlek…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
