Nem vagy még egy,
Csak nézel, szemed ragyog,
Most lettél nyolc,
Folyton fecsegsz, s kezem fogod,
Elmúltál tizennégy,
Nem hallgatsz rám, lázadsz, dacolsz,
Most,hogy húsz fölött jársz,
Már magaddal harcolsz,
Harminc,negyven körül,
Az unokák köröttem,
Ötvennél fel riadsz,
Nézd már, felnőttem,
Hatvanfelé újra megfognád,
Már nemlétező kezem,
De hidd el jó így,
Hisz miattad volt szép az életem…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
