Szürke, néma poros út,
Mint az idő,
Léptem nyeled,
Csizmám koptatod,
Kérdésemre sincs válaszod,
Csendesen futsz tovább,
Számodra mintsem számít,
Jelen, jövő, s múlt,
Még nem látom a végét,
Hunyorgok csupán,
Mint homályos szemfedő,
Borul rád a horizont,
És csak lépek tovább rajtad,
Magam mögött hagyva,
Minden múló bánatot,
Fájdalmat, csalódást,
Reménytelen jövőt,
Már csak te maradtál nekem,
Te csendes, néma poros út,
Ki csak nyeli lépteim,
S ad új reményt,
S talán szebb eljövendőt.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
