Még kapaszkodom,
pedig már jól tudom,
engednem kéne,
hogy a változás szele,
tova sodorjon.
Mint az utolsó,
őszi falevél,
mit áztat hideg eső,
csípi jeges dér,
nem enged, remél,
hogy a múlt még visszatér.
Még kapaszkodom,
nem hiszem el a változást,
nem fogadom az elmúlást,
még kapaszkodom.
Összetartozunk,
ő az enyém,
én az övé,
tudom, hogy vége,
de még kapaszkodom…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
A gyászidőt sajnos nem lehet megspórolni.
Szeretettel: Rita