Hányszor hullik még,
könnyem, utánad,
hogy nem is tudsz róla,
Hányszor szorítom még a
párnám,
egyedül, paplan alá bújva,
hányszor serken még,
fájó emléke a múltnak,
s hányszor kívánom az
ölelést,
mit csak két kezed nyújthat,
s meddig fáj a szív,
s zokog a lélek,
meddig fáj még így,
nélküled az élet…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
Meghatóan szép, fájdalmas sorok.
Szeretettel: Rita