Ott áll kint a végeken,
Benne strázsál együtt,
A magány és a félelem,
Kíváncsi, árgus figyelő szemekkel,
Pásztázzák lelkem határait,
Ne léphessen be rajta semmi,
Mi korbácsolja vágyait,
Csalódás mit szül a
Sóvárgó remény,
Maradjon csak árva, nincstelen,
Úgy nem fájhat,
Csalfa öröm,
Önzetlen szerelem,
Úgy nem érheti
Ártó bú, bánat,
Legyen ő csak ott,
Mit jól ismer,
Csöndes magányban,
Akkor tán nem szenved,
Egyedül, magában…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.