Azt mondod padlón vagyok,
Meg lehet,
De ennél lentebb már nem lehet,
Nincs mélyebben,
Nincs tovább,
Mond hová süllyedjek,
Hol már isten sem lát,
Elvetted mit lehetett,
Testem, lelkem meg rogyott,
De letérdelni nem fogok,
Térdelni előtted,
Soha nem fogok,
Él még bennem a hit, büszkeség,
Egy kis halvány remény,
Hát vedd el tőlem azt,
Mi bennem él,
S ha nem teszed,
Meg gyötörve úgy lehet,
De fel állok,
Fel állok még előtted.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
