Megálltam,
Csak egy szóra,
Most, hogy újra látlak,
Hallgathatsz,
Vagy el futhatsz újra,
Felszakad egy sóhaj,
Így már nincsenek szavak,
Bennem a hangok,
Egy lassú bluest játszanak,
Még egy apró könnycsepp,
Mi végig fut arcomon,
Felszántja, perzseli lelkem,
Hiába nem hagyom,
Cipelem az érzést,
Lánc végén vasgolyó,
Rabjává válltam,
Súlyát szenvedem,
Engedném, de nem lehet,
Örökké bolyongó…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
