Szélfútta rózsaillat cirógatja orromat,
oly nagyon szeretem az ily édes illatokat!
Kavicsok csikorognak fáradt lábaim alatt,
feltámadt a szél és elrepült egy vizes palack.
A bőrömön érzem, hogy a sugárzás mily erős,
ideje hazaérnem, otthonom tán még hűvös.
Útmenti fák nemrég még hársillatot ontottak,
futnak a napok, az orgonák rég elhervadtak.
Gyerekeknek öröm a vakáció ideje,
csupán csak a szülőnek fájhat olykor a feje.
Ha nagyszülő várja, az a terhet leveheti,
de az iskola is szervezhet programot neki.
Strandok és uszodák, vagy balatoni nyaralás,
öröm, játék, barátság és számtalan kihívás.
A nagyobbaknak tán koncert, utazás és tábor,
jöhet nyári szerelem, mely csupa öröm, mámor.
A világosság velünk van, örülünk, hogy eljött,
akkor is ha magányos számtalan gyerek, s felnőtt.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
