A mi utunk

Előttem álltál és a testünk összeért,
Felnéztem rád, az ajkadra várva.
Beleívódott égőn szívembe e kép,
Mint a világ legszebb boldogsága.

Tenyeremet tenyeredbe téve átjárt
Egy földöntúli remény, egy vágy,
Hogy ne lehess Te már soha másé.
Ezentúl csakis hozzám tartozzál.

Lesütöttem a szemem e szégyenért,
De hiába, ha e tűz szívemből kiállt:
Én tied vagyok, hát légy Te is az enyém,
Vagy felemészt ez őrült szerelem láng.

Előttem állsz s már szívünk is összeér,
Együtt bóklászunk bódult egy világban.
Nincs akadály, kétely, vagy gyengeség,
Mely szerelmünk útjába – valaha is – állhat.

Előttem álltál és a testünk összeért,
Felnéztem rád, az ajkadra várva.
Beleivódott égőn szívembe e kép,
Mint a világ legszebb boldogsága.

Tenyeremet tenyeredbe téve átjárt
Egy földöntúli remény, egy vágy,
Hogy ne lehess Te már soha másé.
Ezentúl csakis hozzám tartozzál.

Lesütöttem a szemem e szégyenért,
De hiába, ha e tűz szívemből kiállt:
Én tied vagyok, hát légy Te is az enyém,
Vagy felemészt ez őrült szerelem láng!

Előttem állsz s már szívünk is összeér,
Együtt bóklászunk bódult egy világban.
Nincs akadály, kétely, vagy gyengeség,
Mely szerelmünk útjába – valaha is – állhat.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Együtt bóklászunk bódult egy világban.”

    Remekül jellemezted, hogy milyen a szerelmes ember. Nem a való világban él, mert a szerelem bódulttá teszi. Petőfi szerint a szerelem sötét verem. Csodálatos érzés, mely elröpít a realitások talajáról, vagy tán épp ezért csodálatos?

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Faragó Maia

Mi marad?

A végén mi marad? Ha meg se próbáltad? Hagyod, hogy a fèlelem utat törjön magának? Hogy eleve vesztesnek tituláljanak? Közben te megnyílsz, te szeretsz, te

Teljes bejegyzés »

Csillaglesen

* Szellő rebben, a Hold ragyog – csak én vagyok meg a csillagok. Nyújtózkodom, bemérem, hátha valamelyiket elérem. De mindegyik oly messze van, s én

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Petes H. László

Várva

Várva   Suttog a lant, kietlen hant Vágyak alant, söprik a vant Feléd izzik minden ideg S eléd csúszik…lelked hideg   Tenni vágyna távnak árnya

Teljes bejegyzés »

Bál után

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is

Teljes bejegyzés »

…Búcsúzóul

Nem àlltam még készen, Erre …nem is lehetett, Hogy elveszítsem hirtelen, Kit szívemből szeretek. A tàvolsàg közöttünk, Nagyobb nem is lehet, Sosem szoríthatom Meg màr

Teljes bejegyzés »

A mamára várva

Szomorú napra ébredtem, mikor ràjöttem, Màr nem vagy velem…. Édesanyàm, valami  hibàt vétettem, Hogy többé neked nem kellettem? Ha rosszat tettem, vagy mondtam, Kérlek, bocsàsd

Teljes bejegyzés »