A mi utunk

Előttem álltál és a testünk összeért,
Felnéztem rád, az ajkadra várva.
Beleívódott égőn szívembe e kép,
Mint a világ legszebb boldogsága.

Tenyeremet tenyeredbe téve átjárt
Egy földöntúli remény, egy vágy,
Hogy ne lehess Te már soha másé.
Ezentúl csakis hozzám tartozzál.

Lesütöttem a szemem e szégyenért,
De hiába, ha e tűz szívemből kiállt:
Én tied vagyok, hát légy Te is az enyém,
Vagy felemészt ez őrült szerelem láng.

Előttem állsz s már szívünk is összeér,
Együtt bóklászunk bódult egy világban.
Nincs akadály, kétely, vagy gyengeség,
Mely szerelmünk útjába – valaha is – állhat.

Előttem álltál és a testünk összeért,
Felnéztem rád, az ajkadra várva.
Beleivódott égőn szívembe e kép,
Mint a világ legszebb boldogsága.

Tenyeremet tenyeredbe téve átjárt
Egy földöntúli remény, egy vágy,
Hogy ne lehess Te már soha másé.
Ezentúl csakis hozzám tartozzál.

Lesütöttem a szemem e szégyenért,
De hiába, ha e tűz szívemből kiállt:
Én tied vagyok, hát légy Te is az enyém,
Vagy felemészt ez őrült szerelem láng!

Előttem állsz s már szívünk is összeér,
Együtt bóklászunk bódult egy világban.
Nincs akadály, kétely, vagy gyengeség,
Mely szerelmünk útjába – valaha is – állhat.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Együtt bóklászunk bódult egy világban.”

    Remekül jellemezted, hogy milyen a szerelmes ember. Nem a való világban él, mert a szerelem bódulttá teszi. Petőfi szerint a szerelem sötét verem. Csodálatos érzés, mely elröpít a realitások talajáról, vagy tán épp ezért csodálatos?

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »