Mit sem érek

hála minden zsongó-bongó apróságnak. 🙂

 MIT SEM ÉREK

 ízelt lábak, hártyás szárnyak,

apró szemek, kicsiny szájak,

csápízek és tapogatók,

sárga nyelvek, mohón falók.

víg hajnallal, ha felkeltek,

s nap ragyogja be az eget:

csillog, villog, fényben zenél

milliónyi kitin páncél.

bundás és csíkos potrohok,

mind itt vagytok picik, nagyok.

mind itt vagytok, mind szeretlek,

benne éltek a szívemben.

a szél minap elmesélte,

mikor éppen itt csavargott,

csellengett és itt kavargott,

elárulta mi a titok,

hogy kivilágos virradatkor,

megtöltitek tarisznyátok,

nektárt visztek, fürgén szálltok,

virágporos a hátatok.

sürög, zeng, bong,

táncol,  riszál,

méh és dongó igézve száll,

barackfának virágára,

ribiszkére, a bodzára,

minden bibe ajakára.

szárnyatoktól zsong az élet:

nélkületek mit sem érek!

(Mézédes) hála nektek, kik bearanyozzátok az életünket (és ételünket). 🙂

/kép forrása: Pixabay/

Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…