Te voltál minden,
s most így egyedül,
semmi vagyok,
a magány még hegedül,
a világ voltál nekem,
s most összedőlt minden,
és ha már elveszett,
a minden már nincsen,
melletted szárnyalt lelkem,
most porban, sárban hempereg,
szikrázó magasságból,
sötét mélység lett,
eltűnt ölelésed,
nincs már meg mosolyod,
nem látom már szemed színét,
s dús ajkad vörösen adta foltot,
el múlt egy álom,
nem vágytam soha többre,
egy álom volt,
s nem is lett több belőle…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.