Add nekem a mosolyodat !
Hiszen nem kerül semmibe.
Megnyugtatja fáradt szívem.
És boldogabb leszek tőle.
Add nekem a mosolyodat!
Szebb legyen e világ tükre.
Reményt sugall. Szeretetet.
Felszárítja szökő könnyem.
Add nekem a mosolyodat!
S én visszatükrözöm Neked.
Elejét veszi sóhajnak.
Erőt merítek belőle.
Add nekem a mosolyodat,
Ma, holnap, de inkább mindörökre!
Sosem tudnék betelni vele.
Szükségem van rá, Rád, Kettőnkre.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.
Egy válasz
👍🏼 + 👏 + 🤝, Gábor