Ugrás a mélybe

Ugrás a mélybe

Európa itt áll a szakadék szélén
Ugorjak, vagy ne ugorjak ?
Mi várhat lennt a mélyben
Sziklák vagy szelíd vízsugarak
Mi az ami visszatarthat:
az ész és a szív harmóniája
a bölcs gondolat, a múlt példája
Ha ugrik és szikla várja
darabokra tör minden porcikája
Ha lennt szelíd vízoszlop várja
nem fogan meg balladája
Atól függ mekkora mélysége
megmaradhat-e testi épsége
Ám, hogy újra lábra kapjon
s jóléte megmaradjon
A múltjába kell visszanézni,
s a jó példákat megidézni
Ez pusztán csak időrablás
Ki nem ugrott messze járván
utolérhetetlen előnyre tesz szert
Győztesként kapja mit megérdemelt.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


KiMONDÓKA

Gondtalanság a hangodban. Vidámság a mosolyodban. Valóságod gondolatban, Kimondottan kimondatlan! Némaságod túl beszédes! Véleményed túl veszélyes? Feddhetetlen így személyed? Csak a lelkednek erős méreg! Kimondhatatlanul

Teljes bejegyzés »

Gyötrelem

Sosem teszem le a tollat, Lehet csak elrakom oldalra, Lelkemből egy darabot otthagyva, Hol boldogságom is porlad.   Miért szomorúak a verseim? Valami nagyon kezd

Teljes bejegyzés »

Torzó

Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét

Teljes bejegyzés »

Menthetetlenek

Rég írtam már, De megint neked írok, Ismét hozzád szólók. Úgy unom már!   Miért nem tudlak kiverni a fejemből? Tán, mert nem is akarlak;

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Az a csepp könny

Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Jégbe fagyott hullámok

Télbe dermedt a csend, reccsennek a tört üvegként úszó jégtáblák, Északi, hideg szelek a Balaton világát fagyba zárták. Fent vöröskék felhőn ül a nap, sugara

Teljes bejegyzés »