Ezernyi cseppje
táncol kezemben,
szökőkút gyöngye
fut, szalad.
Szívemben fénye,
sebes kis lénye,
szabad vizével
elszalad.
Utol sem érem,
egekbe ér fel,
táncához hív el,
oly szabad.
Utat mutatva,
kutat kutatva,
csodák csudája,
elszalad.
Szökök utána,
vízen is járva,
kezembe hátha
megmarad.
Szeretek verset írni, fotózni, festeni, és ezeket az örömteli pillanataimat szeretném megosztani veletek. Honlapom. https://www.mecseriart.com
Két idegen, két szomorú árnyék. Férj és feleség. Két különálló világ. Csak ülnek szótlan, ugyanabban a szobában, egymástól néhány méternyi távolságban. Ülnek némán. Nem beszélnek. Hallgatnak. Köztük korlátok húzódnak. Magányosak. Mindegyikük önnön magába
Kihűlt kályha Romos házban potyogó vakolat. Megrendülve nézem a falakat. Valaha élet lüktetett a kályhán, jövőről szőtt álom énekelt a lángján. Most
Csak, mint a víz Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent, vízként feloldani . Búvó patak útján előre, előre, át a
Ébredés Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár. Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott
Smaragdfa Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,
Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg. A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között
2 Responses
kedves Éva, 👏, Gábor
Kedves Gábor! Örülök, hogy tetszett a versem. 🙂 Szeretettel: Éva