Hány húrja van a harmóniának?
Ha felcsendül ki hallja meg?
Hány dalt játszik rajta léted?
Ha meghallják, ki érti meg?
Hallod-e zengeni másban,
felfedve ezernyi csodát?
Kalandra hívott az élet,
zengeni az örök szimfóniát.
Hogy ki vagyok én? Társad az úton. Átszűrtem életem színes kavicsait, és benne ami igazgyöngyöt találtam neked adom, beleszőve versek ritmusába, amik csak veled szőhetők tovább, ha megérintenek. Honlapom: https://www.mecseriart.com
A pokol üres, minden ördög köztünk él, Te ugyanúgy vérzel és félsz akár csak én. Ezt a játékot senki sem élheti túl, Nehéz játék,
Még belefér ez éji mélybe minden mozdulat, mint fodros fellegek közéje bújik a fénynek öltözött, még megrezdül a párnára hullt árnyékszösszenet, halkan bújsz el, s
Elfolyik az idő, a sirató esőben, lemos minden ablakot. Ódon házak között, csendekre lépek és hallgatok. Az öreg ház gyomrában a lenyelt sötétség örökre bent
Tánc, tánc, eső tánc. Esőtündér merre jársz? Vihar a város közepén, mindig szakad, fúj a szél. Esőkabát, tarka ernyő, ilyenkor, ott mit sem ér. Ott
Álomország határában, a magas, sűrű lombú fák árnyékában élnek a földi gyerekek kitalált, de már elfelejtett barátai. Mindenféle varázslatos lényt láthatsz, ha betérsz ide, a
Messze az űrben, a holdon is túl, ott, ahol a sötétség az úr, titokban létezik egy kert. Ebben a kertben nem zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek,
2 Responses
Nagyon pozitív, kedves, kellemes soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Nagyon köszönöm a kedves hozzászólásod, örülök, ha tetszett a versem. Szeretettel: Ildikó