Vegetáló vegetáció

Korlátozott életkörülmények és feltételek között létezők összessége. Érvényes emberre, az állatvilágra, minden földiélőlényre. A vegetáció szó továbbá nemfogalom is. Kifejezetten csak a növényvilágra, annak egészére vonatkozó gyűjtőnév. Passzív szervezetek-e a virágok, a fűfélék, a fák, a fajgazdag egész Zöld Természet? A gyümölcsérlelők, a haszonnövényeink, a dísz-és gyógynövények? Csak elvegetálnak körülöttünk és velünk? Alacsonyabb rendűek az összes élő földi organizmusnál? Örömmel kertészkedünk, szakszerű gondossággal műveljük termőföldjeinket. Vetünk, aratunk, betakarítunk terméseket, ismerjük az ember számára hasznukat, a nélkülözhetetlenségüket, jótékony hatásaikat. Közvetlenül és közvetve.

A virágkötészetet magas fokon művelők csodás díszei hangulat-kedélyjavítói otthonainknak, környezetünknek. Gondozunk, metszünk, talajt javítunk a vegetáló vegetáció érdekében, szaktudást, időt, pénzt, fáradságot nem kímélve. A faiskolák, kertészetek, üvegházak kínálják számunkra rendkívül összetett, különleges és változatosságában gyönyörködtető fajtáit. Saját kertjeinkbe ültethetjük. Foglalkozunk és törődünk velük, élvezzük a növekedésüket, a látványukat, a létüket. Nemesítjük, szaporítjuk egyedeiket. Védjük őket. Az arborétumok és növényparkok látogatói vagyunk, a színes katalógusokat és a kínált konténeres növényeket boldog örömmel, kincsként visszük magunkkal haza. Mindeközben nem tudjuk, nem is hisszük, eszünkbe sem jut talán vagy nem is igazán érdekel senkit az a hallgatólagos megállapodás velük kapcsolatan, amelyet létrehozott a civilizáció. A vallások, az irodalom, a művészetek, a filozófia, a modern természettudomány. Az a meggyőződés, hogy a vegetáló vegetáció alacsonyabb rendű a gerincteleknél is. Tehát csak egy lépésre vannak a lelketlen  tárgyainktól?

Praktikusan azonban úgy tűnik, ez nem hatja át viselkedésünket és gondolkodásmódunkat. Tiszteljük és szeretjük mindazt, ami Zöld. Akkor is, ha ismereteink nem terjednek ki földünk energiaforrásaira, a növényi eredetű-fosszilis üzemanyagokra. Nem mélyedünk bele abba, hogy a szén, a földgáz, az olaj nem egyebek, mint föld alatti napenergia tárak.  Azzal sem foglalkozunk, ezen energiák a különböző geológiai korszakokban a növényi szervezetekben maradtak meg a fotoszintézis segítségével, Nem vagyunk teljesen tisztában talán azzal sem, mi a klorofill, a fotoszintézis, amely nélkül sosem keletkezett volna oxigén. Lehetővé teszi az állatok, az emberek létezését a Föld nevű bolygón. Alapvetően tudjuk, hogy nagyon hiányoznának, ha nem lennének. Minden okunk megvan rá, hogy a vegetáló vegetáció csodálattal töltsön el minket, Élőlény a számunkra a  növényvilág,  a Flóra is.

A világvallások közül nem a kereszténység az egyetlen, amely ezt tagadja, Csak néhány indián vagy bennszülött törzsi hitvilág ismeri el esetleg szakrálisként egyedeit. Ezek a példák arra jók csak, hogy szemléltessék azt, mennyire ellentmondásos az elméleti és a gyakorlati kapcsolódásunk a növényvilággal. Kiragadva egyet-kettőt a bőséges lehetőségekből. Az Ószövetségen alapuló zsidó vallás tiltja a felesleges fakivágást, és ünnepli a fák újévét, ez a Tu Bisvá. Noé bárkájáról, az özönvíz történetéről mindenki tud . Mózes eső könyve a teremtésről, a 6. fejezetben részletezetten elbeszéli. Elolvasható, Utasításai részletesek. Noé mit mentsen meg az özönvíztől, hogy az Életet utána tovább örökítse a földön. Noé engedelmeskedett is a szent akaratnak. A szent lista nem tartalmazta a növényeket. Azokról nem esett szó. Sorsukra hagyva maradtak? Az özönvíz elöltötte, az éltető szárazföld és a napfény nélkül maradva? vagy több lélektelen dologgal együtt esetleg túlélték? Noé az eső elállta után galambot bocsátott ki a bárkából a külvilágba. Vannak-e még száraz területek valahol?  Közel? Talán élettel? A galamb minden kérdésére válaszolt, amikor csőrében egy olajággal tért vissza. Hurrá, van száraz földterület, lehetséges újra az Élet! Elgondolkodtató, hogy Noé jól tudta, bár ezt nem jelentette ki soha, hogy növények nélkül nem létezhet élet a Földön.  Amikor a bárka elérte az Ararát hegyét, akkor mit tett Noé? Mi volt az első cselekedete? Szőlőt ültetett. Erről nem volt szó kérem, a szent utasításokban! Akkor egyértelmű, ezt csak úgy magával vitte, annak ellenére, hogy nem számított élő teremtménynek.  Megtapasztalta a hasznát. Milyen érdekes, igaz? A vegetáló vegetáció, a nem élőlénynek tekintett zöld természet két képviselője: az olajfa ága és a szőlő vált jelképpé. Az újjászületésé és a földi életé.

Ezt ne felejtsük el! Szeretettel emlékezzünk az elbeszélésre! A túlélésünk kötődik a növényvilághoz, a vegetáló vegetáció gazdagságához. Lehet, hogy a reneszánsz idején én megszületett ábrázolás meghatározó lehetett a kutatók számára, hogy a növényvilág lefokozottá vált. Vivit, azaz él, de semmi több. Ez a legalsó szint, itt az egész vegetáló vegetáció. Fölötte következik a Sentit, azaz az érzők, az állatok, végül megérkezünk a csúcsra, Intelligit, az Emberhez. Megért, ezt a képességét fenntartja, fejleszti, növeli,, intelligenciával bír a Föld ura. Aki a gyakorlatban és a lelke mélyén is tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem is kívánna, de nem is lenne képes arra, hogy növények nélkül létezzen. Akkor is így van ezzel, ha nem a téma szakértője, vagy tudós elme, netán világiasan teszi a dolgát a zöld természet területén és ügyeiben, miközben a hitigazságok sem különösebben foglalkoztatják. de ismeri és a helyén kezeli a Flóra Földön betöltött szerepét. Ez a legfontosabb. Ez a hozzáállás, ez a viselkedés, magatartás, viszonyulás. Ezek teszik a helyére, adják meg a rangját a földön az embereknek. Intelligit. Erősebbnek, egészségesebbnek, védettebnek, jobban működőnek tekint önmagára, mert képes ragyogóan áldozni figyelmet és védelmet a zöld természetnek.: a kórházak körül  zöld környezetet építenek, a tervezők sokkal több zöldre nyíló betegszobát rajzolnak lapjaikra, mert adatok birtokában vannak. Az ott lábadozók kevesebb fájdalomcsillapítót fogyasztanak, gyorsabban épülnek fel azoknál, akik a másik szárnyban esetleg üres terekre vagy épületekre látnak. Oda terveznek tehát egy olyan emeletet is, amelyet csak a Vivit, a vegetáló vegetáció számára tartanak fenn, azaz ének, de semmi több. Azért,  hogy  látogatható legyen. A város képét alakító mérnökök is birtokolnak információkat, amikor a tervező asztaluk fölé hajolnak: azokon az utakon, utcákban, amelyeket fák szegélyeznek, kevesebb az ön-vagy közveszélyes , erőszakos bűneset.

Hallottunk az Éden fáiról is, már a harmadik napon, még az Intelligit előtt álltak rendelkezésre, kínáltak bőséget mindenből, minden szükségre, élvezetre, a jóra, táplálóra, a szépre.

Mai világunkban egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy a növények nélkül nem lehetséges az életünk. Jelenlétükből fakad számtalan erőnk és előnyünk. Háborúságban a béke szigetei, a nyugalom elvesztett helyei a stresszes világzavarban. A vágyva vágyott összhang a zöld természettel. Egyre több modern édenre vágyunk. Biztosan állíthatom azt is, hogy az ember tudat alatti emlékezetéből fakad az özönvíz történet.  Izgalmasa lehetett a növényvilág számra feltétlenül. A földből, a levegőből, a napfényből, szilárd talajból biztosítanak mindent, ami a túlélésükhöz kellett. Hiszen csak Vivit, azaz él, de semmi több. Ráadásul nem vándorolhattak nomád módon előle. Az egy helyben maradó helyzetben találták magukat. Kezdetleges növényzet? Nem fut, nem úszik, nem repül, mozdulatlan. Autotrófok. Önellátóak, ám éppen ezért a túlélésük sem függ más élőlényekétől.

Mellesleg, azon elmélkedem, kérdésként vetődik fel bennem, vajon hány nagy civilizáció megszületésének volt az oka az egy helyben maradás? Intelligit. 

Author: Fodor Ágnes

A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...