Mely egykor kezed érintette
Tán búcsú vers,
Még magam sem tudom;
Itten van a nagy művem újra,
S most, csak ezt bámulom.
Itten simul érintésed,
Innen néz rám, édes nevetésed;
Nagy művészem!
Visszakaptad szerető teremtésed…
Hiányozni fogsz,
Ezt olvasom az egyik oldalon;
El is tűnik az, mihelyt felfogom,
Hogy ezt most, én magam írom.
Szeretetből, s szeretettel írtam néked,
Mind hatvan művedet;
Utoljára kérlek könyörögve,
Soha el ne feledd…
Kezedbe adtam a kulcsot egykoron,
Remélem, megőrzöd egy életre;
Elzártad jól magadban,
S ott marad örökre.
Ha szükséged lenne reám,
Tudod, hol találsz;
Lesz még egy fájó perc,
Mikor hozzám visszatalálsz.
De tán hátat is fordítasz,
Mert hiszed, hogy nincs szükséged rám;
Ez lettem, s enyém volt az,
Hazám.
Fel-fellapozom újra,
Már-már bele is írhatnék;
Nyomja szívem, s mellkasom a fájdalom,
Érzem, sírhatnék…
Le is hunyom szemem,
Hogy egy boldog pillanatban felidézzelek;
Hamis jövőt idézek világomba,
Feleségül veszlek…
Ez sem igaz…
Csak álmaim ringatják arcomat;
Fájdalmam tükrözi mostan,
Egész mosolyomat.
De már feledem is,
Mert szívem ajándékkal halmoz;
Kezem pedig boldogít,
Mert most visszalapoz.
Most újra csukott szemekkel,
Lesem a sorokat, némán;
Tudom majd kívülről mind,
Mintha csak most írnám.
Itten lüktetnek a sorok,
Melyeket írtam szerelemből, s bénán;
Mintha még most is folynának,
Mert ez az én vénám.
Majd becsukom,
S tőlem odébb teszem;
Most újra üdvözli szívemet,
Az érzelem nélküli eszem.
Kezem mozgatom az ágyon,
S mintha valamibe ütköznék;
S újra, utoljára hiszem azt,
Hogy mintha kezem érintenéd.
S odapillantok,
S ez már tényleg az utolsó téveszme;
Mert rájövök,
Hogy kezem mibe is ütközne.
S íme itt van a könyvem,
Mely egykoron kezed érintette;
Ebből simogatom tán örökre kezed,
Mert szíved szívemet, végleg elfeledte.
2015.02.20.
Author: Horváth Szabolcs
Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díját 2021-es évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent kötetei: A Háromszázak...



2 Responses
és eltelt majd tíz év. mintha semmi lenne…
üdvözlettel: Gábor
A múltra emlékezni fontos dolog.
Tanulni kell belőle, és magunk mögött hagyni.