Számomra sokáig idegen voltál, nem tagadom.
Nem itt nőttem fel, nem vagy szülővárosom.
Gyermekként ha néha meg is látogattalak,
Nem szívesen tettem, kényszer volt csak.
De később ide kötött első kedvesem,
Parkjaidban, fáid hűse alatt öleltem,
Járdáidon sétálva fogtam lágy kezét,
S elragadva bámultam szép zöld szemét.
Itt látta először ahogy folynak könnyeim,
Csókja, érintése könnyített lelkem terhein.
És itt mondtam neki életemben először:
Szeretlek, tiszta szívemből.
Majd elragadta szívem kedvenc csapatom,
Másik szerelmem, a piros-kék Videoton.
Örömben, bánatban, mindig szenvedélyem,
Ennek a szép városnak köszönhetem.
Mostanra már ha hozzád útnak indulhatok,
Kellemes borzongás fut végig hátamon.
Boldog vagyok, ha utcáidat járhatom,
Székesfehérvár, én itt vagyok otthon.
Author: Skiba Károly
Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.
Egy válasz
Ha már valaki, vagy csupán szép emlék köt egy eleddig idegen helyhez, akkor már szeretettel és örömmel megyünk oda, hiszen már ismerős és számunkra szerethető.
Szeretettel: Rita