Tisztelegvén.
Tisztelegvén, negyvennyolcra gondolok.
Bécsben, s Pest-Budán a Forradalom tűze lobog.
Barikádok, dörej, gomolygó füst, az uralkodó topog.
Szinte hallom ahogy dördül az ágyú, s a puska ropog.
Látom a torkolattűzet, érzem a lőpor kénes szagát.
Napfényben csillogó szablyák, mezőkön vágtázó huszár paripák.
Harsan a kürt, dob pereg, toborzóbeszédek zengenek.
Magyarok! Szabadságunkért, hadra keljetek.
Kossuth nóták szállnak a szélben.
Egy nemzet mozdul meg, egységben.
Verbuválódik, szépen gyarapszik a sereg,
Asszonyaiknak, gyermekeiknek búcsút intenek.
Szemek könnyben úsznak , elválás, szívszorító pillanat.
Nagyszüleink a templomban, már misét mond a pap.
Nekilendül a Magyar, újult erővel tör elnyomójára.
Virágos tavasz köszönt, ez a győzelmek órája.
Rabláncunk gyengűl, retteg már a császár Ausztriában.
Nem győzhet a Magyar, követett küld Oroszországba.
Keletről s Nyugatról, két nagyhatalom zúdul hazánkra.
Áll a honvéd, iszonyat túlerő, minden hiába.
Hol vagy jó Isten?! Nincs tovább, nem lehet. Fegyvert letenni, a szabadság elveszett.
Megtorlások, szégyen, szörnyűség Aradon.
E hazaszeretett, s nemzetáldozat, örökkön követendő maradjon.
2022. 03.01.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!
