Kövek
Kis kertünkben kövek éktelenkednek,
egész álló nap sóvárogva tekintenek
Nem hallanak, nem látnak, pöffeszkednek,
mintha az örökkévalóságnak léteznének
Nem támadják,káromolják, nem ostromolják
csupán öreg szemeim irigykedve bámulják
Hol leszek már, a kövek még vidáman,villognak
míg szomszéd szemei árgus tekintettel felcsillantak fordulnak
Nem hagyta a követ villogni kerti magányában
s bépítette épülő háza láthatatlan pincefalába
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
