Lenyűgöző életrajzi könyvet olvashatunk Karikó Katalin Nobel díjas biokémikus kutató tollából, mely Áttörések. Életem és a tudomány címet kapta.
Szinte mesébe illő a történet, amelynek során a főhős sok-sok megpróbáltatáson megy keresztül, de a végén mindenki őt ünnepli. Varázslatos leírás a kitartásról, a tudomány iránti alázatról. Napokig a hatása alatt voltam. Az életrajzi könyv időrendben követi az eseményeket, azonban témáit tekintve mondanivalója négy fő gondolatkör köré szerveződik, mint
- a magyarországi történések, amelyek a könyv első részében kapnak helyet,
- a család,
- kutatásmódszertani kérdések,
- a szerző saját kutatásai és eredményei.
Az utóbbi három elem váltakozva folyamatosan visszatérő része a könyvnek.
Az első részben a szerző röviden bemutatja családja történetét, majd rátér gyerekkorára, itthoni tanulmányi éveire és tudományos pályája kezdetére a Szegedi Biológiai Központban. Módszeresen végig veszi azokat a tényeket, jelenségeket, amelyek meghatározóan hozzájárultak pályaválasztásához. Bemutatja a rendszerváltozás előtti Magyarország jó és rossz oldalait egyaránt. Ír arról, hogy kik próbálták ellehetetleníteni továbbtanulási szándékában, majd később beszervezni. De bemutatja azt is, hogy a társadalmi mobilitás kérdését mennyire komolyan vették, hiszen iskolás évei alatt végig F betűvel jelölték meg, mely azt jelentette, hogy fizikai dolgozók gyermeke, ezért több figyelmet érdemel, amelyet tanáraitól meg is kapott. Rámutat a gyerekeket övező orvosi ellátás magas színvonalára, amelynek egyik eleme volt az abban az időben úttörő módon hazánkban bevezetett kötelező oltások rendszere.
A könyvben folyamatosan visszatérő elem a család, szülei, nővére, majd férje, később gyermeke körüli történések. Mindenkiről nagy szeretettel ír, amely azt jelzi, hogy fontos számára a család, a családi kötelék. Talán többen megbotránkoznak azon, hogy kislányát már pár hónapos korában bölcsödébe adta, de azt is tudta, hogy ott nagyon jól bántak a gyerekekkel. A szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan a másik mellett vagyunk, hanem a törődésben. Az amerikai évek alatti történések szerves részét képezik azok a leírások, amikor lánya különböző sporttevékenységei alatti hangos/harsogó szurkolása miatt rá is szóltak, a tanulmányaira való odafigyelése, a rendszeres bíztatása. Férje feltétlen tisztelete, aki mindenben támogatta és biztosította számára az otthoni jó légkört. Olyan férj, aki teljes mértékben támogatja és elfogadja, hogy feleségének a szenvedélye a kutatás. Megérti, hogy feleségét hajtja a kíváncsiság az ismeretlen felkutatásában. Ezt nem lehet tanulni. Erre csak születni lehet. Ugyanakkor fontos példa, például lánya számára, aki kétszeres olimpiai bajnok lett.
A másik folyamatosan visszatérő elem a tudományos kutatásról szóló eszmefuttatások. Ezekből világosan kitűnik, hogy a felfedezések nem máról holnapra történő események, hanem nagyon hosszadalmas egymást átszövő folyamatok eredményei. Olyan, mint amikor sokan dolgoznak egy kirakóson és mindenki csak egy-egy elemet tesz hozzá, míg kirajzolódik az egész. Persze vannak közben áttörések, hogy a könyv címét idézzem, amikor valaki elkezdi kicsit másképp látni a dolgokat és az később meghatározónak bizonyul. Időnként a szerencsének is szerepe van, hogy ismét a szerzőt idézzem, kivel fut össze a fénymásolónál és kezdenek el beszélgetni. Szó sincs véletlenszerű, könnyen elérhető felfedezésekről. Azokhoz mindig rögös út vezet. Bár a véletlenek sincsenek kizárva, de azokat is észre kell venni és ehhez felkészült elme kell!
A szerző könyvében megfogalmazott több gondolata is fontos lehet mindannyiunknak. Ezek egy részét Selye János: Életünk a stressz című könyve adta neki. Az 53. oldalon ezt írja: „A kudarcra reagálhatunk úgy is, hogy még többet tanulunk, még keményebben dolgozunk, és kreatívabbak leszünk.” Az 54. oldalon pedig: „Minden attól függ, hogy én hogyan érzékelem, és hogyan reagálok rá.”
A szerző azt is leírta, hogy számára mennyire meghatározó volt a sokunk által nagyon szeretett Columbo című filmsorozat, amelyben a nyomozó mindig visszafordult, hogy még egy kérdést feltegyen. A szerző a tudományban is így járt el. Fontos tudományos kutatási módszert ír le az 56. oldalon, amely ténylegesen többször is visszaköszön a könyvben: „Egyszerre mindig csak egy kérdést teszünk fel, és csak egy összetevőn változtatunk….. Aztán a következőt. Csak még egy kérdést.”
A szerző leírja, hogy munkája során közel kilencezer tudományos cikket olvasott el. Mintegy jó tanácsként azt is közli, hogy figyelmet fordított a hivatkozásokra is, hiszen azok közt sok olyan volt, amelyek fontosak lettek további munkájához.
Kísérletek ezreit végezte el a Penn laboratóriumában. Leírja, hogy ugyan a kísérlet a kutatási folyamat legkisebb egysége, önmagában azonban mégsem ez jelenti a kutatást. Fontos a tudományban a hipotézisek kidolgozása és azok tesztelése, amelyhez nem egyetlen kísérletből származó eredményre van szükség, hanem rengetegre. Minden kísérletet többször kell elvégezni és szükségesek a kontrollvizsgálatok, melyekben nem változtat a vizsgált összetevőn, hogy legyen összehasonlítási alap. Kísérletei mindig rendkívül átgondoltak voltak, amelyek tervezésekor előre számba vette a lehetséges kimeneteleket.
Publikációt csak akkor készített, amikor teljesen biztos volt az eredményben. És ebből adódóan keveset és lassabban is publikált, legalább is főnökei szerint. Komoly kritikával illeti azt a napjainkban hazánkban is egyre inkább elburjánzó rendszert, hogy a célkitűzés a minél több publikáció és az idézettség hajszolása. Számára fontos volt kísérletei reprodukálhatósága is. Továbbá nem a tudományos előmenetelre hajtott, „hanem a biológia egy-egy folyamatának feltárása” írja a 169. oldalon. Mit lehetett a kísérleti eredményekből tanulni, a felfedezés hogyan illik bele nagyobb összefüggésekbe. A 227. oldalon leírja, hogy nagyon találó az angol research kifejezés a tudományos kutatásra, mivel az nem egyszerűen search, keresés, hanem a keresést számtalanszor meg kell ismételni, amire a szó re része utal.
Kritizálták még azért is, mert nem szerzett pályázati pénzeket, amelyeknek azonban úgyis csak egy részét fordíthatta volna saját kutatási céljaira, mivel az egyetem annak egy részét visszatartja. Akár csak a hazai helyzetet írná le. Továbbá a pályázatokban le kell írni, hogy várhatóan mi lesz a folyamat kimenetele. Ez azonban nem jósolható meg, hiszen az eredmények alapján lehet csak dönteni a folytatásról.
A harmadik folyamatosan visszatérő téma az a tudományos problémakör, amelyen a szerző egész munkás életében dolgozott, a hírvivő, mRNS felhasználási lehetőségei az orvosi gyakorlatban. Ennek lényege az, hogy a sejtekbe bejuttatva rávegyék, hogy a szervezet számára a betegség leküzdéséhez szükséges specifikus fehérjét állítson elő. De a módszer nem csak gyógyszerkészítéshez, hanem oltóanyag készítéséhez is felhasználható, amint az a Covid járvány leküzdése során bebizonyosodott. A sejt rávehető a vírus tüskefehérjéjének előállítására is, amely ellen a szervezet ellenanyagot tud termelni. Az óriási áttörést az jelentette, amikor rájöttek, hogy ténylegesen milyen mRNS molekulákat is kell előállítani ahhoz, hogy ne keletkezzen gyulladás a szervezerben. Sokan csodálkoztak azon, hogy miként is lehetett a járvány idején viszonylag gyorsan előállni egy ilyen teljesen új hatásmechanizmusú vakcinával. Erre csak a szerzőnek a megelőző három évtizedes kitartó kutatómunkája adott lehetőséget. Ezen felül persze szükséges volt az akkori elszántságra a gyors tesztelés, a gyártás és a kiszállítás megszervezésére.
A könyvben egyetlen ábra, képlet sem fordul elő, mégis abszolút mértékben érthető módon kap az olvasó információt a témáról.
Meg kell említeni a művészet fontos szerepét is az emberi életben, festmények, könyvek, jelen esetben a zene, a dal hatását. A Gyémánt és arany című dalt, amely folyamatosan tartotta a lelket Karikó Katalinban, abban, hogy jó úton jár és ne adja fel. Munkássága, élete, életszemlélete, életútja, kitartása, jó értelemben vett makacssága számomra Madame Curie-hez teszi őt hasonlatossá. Nagy hatással lehet mindannyiunkra emberi nagysága, aki képes köszönetet mondani a tanulás lehetőségéért akkor is, ha e közben többször megalázták. DE nem a megaláztatást emlegeti föl, hanem azt, hogy abból mit tanult, emberi és kutatói példaképet állítva az emberiség elé.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
