A Belencéres

Toppan

a lába.

Arca

a táncba

lám kivirul.

Legényke karja

szorosan tartja.

Repülnek együtt

a dallamokon.

Citera pendül.

Szempilla rezdül.

Átlengi lelkük

az édes öröm.

Kalapja nyalka

s féloldalt csapva.

Keszkenő libben

s visszaköszön.

A zenekar belecsap.

Felgyorsul a forgatag.

Szedd a lábad Kati, Sára!

Roppd a csárdást egyre-másra!

Pereg, fordul mint a rokka.

A néző is vele ropja.

Rámás csizma koppan, dobban.

Csatos cipő perdül gyorsan.

Fodros szoknya légben úszik.

Tollas kalpag félrecsúszik.

A zenekar csendesül.

Szoknya szirma mind leül.

A varázslat

véget ér.

Holnap újra

visszatér.(2010)

 

Gurzó Györgyné
Author: Gurzó Györgyné

A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Apukák és anyukák

Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mennybéli klub

Rózsa Iván: Mennybéli klub A Mennyország olyan klub; Ahová nem akárki jut. Csak az, aki erre érdemes; Isten válogat, ki neki érdekes! Budakalász, 2026. október

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szeretetáradat

Rózsa Iván: Szeretetáradat Végül is rosszakarónk, irigyeink, kárörvendőink „győztek”; „Sátán elérte a célját”: már nem szeretjük egymást! Nem szeretjük, hanem egyenesen imádjuk a másikunkat; jobban,

Teljes bejegyzés »