Talán sose ismertelek

Napról napra jobban fáj S égeti el szívem

Te már nem az vagy akit megismertem

Vagy talán mindig is ott volt benned

Csak oly ügyesen titkoltad előlem.

 

Hitegettél csupa édes szóval

Mondtad mindig itt leszel mellettem

Mondd,most hol vagy?

Hova lett az ígéret?

 

Sírva nézem vissza a régi képeket

Olvasom vissza a sok kedves üzenetet

Közben azon gondolkodom szüntelen

Miért kellett ennek így lennie?

 

Mivé lettünk?Mintha nem is ismernélek

Talán sose ismertelek

Megmutattad ki is vagy valójában

S végre megláttam ki az aki a maszkod alatt van.

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled

Veled   Ha rád nézek, megáll bennem az idő, a csend is lágyabb, a nap is tündöklőbb. Mintha az ég is közelebb hajolna, Veled a

Teljes bejegyzés »

Ilyen az élet

Ilyen az élet   Ha fáj a szívetek, ne meneküljetek! Hiszen ez, ami téged megerősített. Fájdalom oszlopai tartják életed, Fájdalomból vagy, büszkén viseld ékszered.  

Teljes bejegyzés »

Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »