Vannak emberek akik a barátaidnak nevezik magukat esetleg a legjobb barátaidnak. Olyan jelzőket használnak rád, mint életem, kincsem vagy bizonygatják, hogy mindig melletted lesznek és te hiszel nekik, mivel a barátaid. De nem mindig igaz szavakat beszélnek ezért oda kell figyelned, hogy milyen emberekkel veszed magad körül és kikben bízol meg.
Ha engem kérdeztek nem veszített el soha senki barátokat. Hogy ezt miért mondom? Tehetnétek fel jogosan a kérdést. Nos, én úgy gondolom ha egy barátság véget tud érni az soha el nem kezdődött. Nem volt az barátság. Nem tudom mi volt de biztosan nem az. Egy csalódás után mindig elkezdek gondolkodni az életemen. Gondolkozom: Vajon mi rosszat tettem? Milliószor megkérdezem magamtól, hogy ezek után, hogy bízzak meg bárkiben is. Nagyon nehéz lesz. Megtették velem az emberek ugyanazt újra és újra. Én pedig mindig új esélyt adtam nekik. Hittem, hogy megváltoznak. De tévedtem. Tévedni emberi dolog, nemde? Csak a fájdalom ami ezzel a tévedéssel jár már felemészt. Szinte elviselhetetlenné válik. Egy dolog mégiscsak motoszkál bennem: Miért mondtátok azt, hogy örökké ha ilyen könnyen kisétáltatok az életemből? Szóval a következő embernek aki be akar lépni az életembe: Ne gyere közelebb hacsak nem tervezed, hogy maradsz! Ne lépj közelebb ha úgyis hátbaszúrsz és itthagysz összetörvén!
Rájöttem, hogy az emberek nem mindig azok akiknek mutatják magukat. Egy díszes ajándékdoboz tele gyűlölettel és árulással. Talán csak barátok voltak akik sosem voltak barátok. De mégis…Ki ő? Mivé lett? Azt hiszem már nem ismerem. Talán sose ismertem.
Author: Berecz Klaudia
Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~
Egy válasz
A nagy szavak nem sokat érnek, csak a tettek, azok viszont sokkal később derülnek ki. Talán bennünk is sokan csalódnak, nem mintha be akarnánk valakit csapni, hanem azért, mert mi is változunk.
Szeretettel: Rita