Felhős napon Felhős napon a falu hasonló lesz a sárhoz, a színét vesztett hajú asszonyok imájához Férfiak öregebbnek és megtörtnek látszanak, s unoka véli szebbnek ördögnél, ha játszanak. Ősz van és a szél járja kertjeit, mint jó gazda, de a fa meg se várja, értékét ledobálja. Emlékszem, apám nézte miként változik az ég, mily titkot hord évente daru hangú jelenség. Anyám ma csendes, nem várt rosszkedvéhez vendéget, bánata börtönbe zárt távolodón emléket. Utcán kísér és mondja még kis gondolatait, s szegénykém lelke gondja építi fel szobrait. Felhős napon a nádas mennybe viszi a rókát, a Száraz-ér, ha lázas, táncba hívja csóróját. Galambok felriadnak hajlott hátú tetőkről, makacs kémények laknak a szerény fizetésből. Hazatérők mit látnak? Kocsmát, falu templomát, útján gesztenyefáknak szép, álló fogadását. Egy apa tekintetét, amilyenné lehetnél, játékos kisgyerekét, ki levél közt keresgél. Sokszor várom az esőt, hol úgy marasztalnám fent, A falum két szeretőt fogadott el idelent. Egyik a földhöz kötött, másik a feleségem lett, s én kérem a teremtőt áldja meg szerelmemet!
Author: Mónus János
Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.
