Rehabilitáció

Rehabilitáció

Az én angyalom csókkal
ébreszt reggelente,
s a kávé illatával
búcsúzni szeretne.
Álmomra visszanézek
ágyamon derülve,
párnához, takaróhoz
közelebb kerülve.
Jó a farmer, s a póló,
ha felhős időben
fedél van fejem fölött
bármily miliőben.
A munkáról mondhatom:
meg nem értem őket,
oly fontos néhány percre
áldozni erőmet.
A pazarolt napoknak
egyre nő a sora.
Gondoltam, kérdezed mi
rosszkedvemnek oka?
Megfizettem a kárát
minden megvetésnek,
orvosnak is, hogy tudja
árát a mentésnek.
Gyógyíthatna az rajtam sokat,
ki keveset
láthatott véletlenül.
Érti most szívemet?
A pénz reményvirágú
gyógyszerre, kenyérre,
hadd gyakoroljam, amíg
gondolhatok szépre.
Mónus János
Author: Mónus János

Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled

Veled   Ha rád nézek, megáll bennem az idő, a csend is lágyabb, a nap is tündöklőbb. Mintha az ég is közelebb hajolna, Veled a

Teljes bejegyzés »

Ilyen az élet

Ilyen az élet   Ha fáj a szívetek, ne meneküljetek! Hiszen ez, ami téged megerősített. Fájdalom oszlopai tartják életed, Fájdalomból vagy, büszkén viseld ékszered.  

Teljes bejegyzés »

Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »