Nem hagyott nyugodni
a novemberi éj,
a november eleji, nagy
őszi kéj.
Tépte a lelkem,
ahogy tomboltak a színek,
ahogy testet, szellemet
átmostak a kavargó ízek.
Közben november elején,
a tölgyfa sor végén
a csillagok a földre hulltak,
s egy egész éjjel ott maradtak.
S míg a természet csak
adott és adott,
csak arra emlékszem,
hogy a Halál csendesen aratott.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
2 Responses
kedves Zita,
mindig figyelemmel olvasom el írásaidat. valahogy úgy tűnik, ez is nagyon belülről jött. köszönettel: Gábor
Kedves Gábor!
Köszönöm!