Nézlek de nem látlak
Többet téged nem várlak
Nem fogok könyörögni a figyelmedért
Ne gyere közel! Örökre elvesztettél.
Hallgatsz de nem hallasz
Szavaim nem jutnak el hozzád
Mindent megtettem volna értünk
De te elvettél mindent végül.
Nevetsz, vihorászol
Miközben én a lelkemet kizokogom
Csillognak a szemeid, míg az enyémek tele könnyekkel
Úgy látszik boldog vagy nélkülem.
Utálj ha neked ez esik jól!
Tégy tönkre ha te ettől jobban alszol!
Törd szét csontjaim apró darabokra
Úgy sincs már helyem ebben a világban.
Nézlek s ha erre fordulsz elkapom a fejem
Hogy ne lásd a fájdalommal teli tekintetem
Hogy ne azt lásd, hogy gyenge vagyok
Pedig csak a múltbéli énedet hiányolom.
Hiányzik aki egykor voltál
Engem megbántani soha sem tudtál
Miattad nevettem s most miattad sírok
Az öklömet a falba ütögetve magamat vádolom.
Pedig semmit nem tettem, mégis így döntöttél
Másoknak elmondtad de nem közölted felém
Hogy mi az amiért végleg itthagytál
S tőlem el sem búcsúztál.
Author: Berecz Klaudia
Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~
