Lölkök napja
Leigáztam a Napot,
Csintalan szelet keltek,
Zabolátlan ősz vagyok,
Hű szolgáim, ím gyertek!
Rázzátok az ágakat,
Lombruhát mind letépve,
Most szidnak, majd áldanak,
Rárontva dölyfös télre.
Bűvös hadam megindult,
Manó, tündér, boszorkány,
Most csak hűvös kis lég fújt,
Holnap dühöngő orkán.
Sötét jő, beborul,
Víg kis ördög szónokol,
Őshalott sereg vonul,
Lölkök napján kóborol.
Zúgó-búgó rengeteg,
Édes gyümölcs hívogat,
Borba fojtva nevetem,
Fénybe borult sírokat.
Bús elmúlás mindenhol,
Arcuk mögött koponya,
Boszorkánykórus dalol,
S ők se mennek sehova.
Forog a kör, örökké.
Holnap a dicső Nap nyer,
S bár testem por lesz, földé,
Létem sosem hamvad el.
Szabó Kira
Author: Szabó Kira
Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.
5 Responses
Úgy tűnik ez olyan Halloweenes megemlékezés. Nem tudok vidámkodni, talán azért, mert vannak már fájó veszteségeim. Mindenszentek napján (is) rájuk emlékezem.
Szeretettel: Rita
Tetszik, a boszorkányos soraidról egyből a december 13.-i Luca nap jutott eszembe. A végszó,
,,Létem sosem hamvad el” nagy igazságot rejt, gyönyörűen fejezted ki. 😇
Nagyon köszönöm!☺️
Nagyon szépen írsz, alig várom a következő versedet!
Köszönöm!