Lölkök napja

Lölkök napja

 

Leigáztam a Napot,

Csintalan szelet keltek,

Zabolátlan ősz vagyok,

Hű szolgáim, ím gyertek!

 

Rázzátok az ágakat,

Lombruhát mind letépve,

Most szidnak, majd áldanak,

Rárontva dölyfös télre.

 

Bűvös hadam megindult,

Manó, tündér, boszorkány,

Most csak hűvös kis lég fújt,

Holnap dühöngő orkán.

 

Sötét jő, beborul,

Víg kis ördög szónokol,

Őshalott sereg vonul,

Lölkök napján kóborol.

 

Zúgó-búgó rengeteg,

Édes gyümölcs hívogat,

Borba fojtva nevetem,

Fénybe borult sírokat.

 

Bús elmúlás mindenhol,

Arcuk mögött koponya,

Boszorkánykórus dalol,

S ők se mennek sehova.

 

Forog a kör, örökké.

Holnap a dicső Nap nyer,

S bár testem por lesz, földé,

Létem sosem hamvad el.

Szabó Kira

Szabó Kira
Author: Szabó Kira

Szabó Kira vagyok, 2003-ban születtem. Jelenleg klasszikus zenei és művészetközvetítési felsőoktatási intézményekben tanulok. A zene mellett már kiskorom óta foglalkoztatnak a vallások-hitek, a történelem és az irodalom. Versírással általános iskola alsó tagozatában kezdtem foglalkozni, azóta főleg érzelmekkel, társadalmi vagy spirituális témákkal kapcsolatban alkotok. Ezek mellett történelmi fantasy regények írásába kezdtem.

0
Megosztás
Megosztás

5 Responses

  1. Úgy tűnik ez olyan Halloweenes megemlékezés. Nem tudok vidámkodni, talán azért, mert vannak már fájó veszteségeim. Mindenszentek napján (is) rájuk emlékezem.

    Szeretettel: Rita

  2. Tetszik, a boszorkányos soraidról egyből a december 13.-i Luca nap jutott eszembe. A végszó,
    ,,Létem sosem hamvad el” nagy igazságot rejt, gyönyörűen fejezted ki. 😇

Hozzászólás a(z) Szabó Kira bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »