Felhőcukor

Gyerekként sokáig féltem,

Ha a játszótérre tértem

És a mászókához értem.

Sok volt a felhő az égen.

Nem mertem felmászni

Mert féltem a magasban.

Elkezdtek rólam pletykálni,

De végül összeszedtem magam.

Mikor a mászókára felértem,

A világ tetejére érkeztem.

Alig pár méter magasan voltam,

Mégis, mint a Gellért-hegy csúcsa.

Főleg egy olyan husi gyereknek,

Amilyenné én lettem.

Anyuci kisgombóca a lakótelepen

Hirtelen a magasba emelkedett.

És ekkor belegondoltam,

Hogy mégis milyen finom volna,

Ha azok a a felhők fenn az égen,

Ehetők lennének, mint az édességek.

Vattacukor felhő…

Vajon milyen lesz, ha felnő?

Nagyobb lesz vagy édesebb?

,,Ne gondolj már hülyeségeket!”

—Szólt a gyermeki belső hang.

,,A felhő az égen vízből van!”

,,Vattacukor nem lehet,

Nem haraphatod le a felleget !”

2024.11.01.- B.R.M.

Author: Busa Regina Mária

Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.