Ma ne
Ma ne hulljatok lábam elé
édes ősz-arany levelek,
nevetés illik tihozzátok.
Én nem nevetek veletek.
Ma ne gyertek szemben a téren
kéz kézbe fonva, párok,
fordul az Életkönyv lapja,
azon én másokat látok.
Ma mindenről Te jutsz eszembe,
ébren vagy álmon, egyre megy.
Csendben menjetek most az úton,
átsuhan köztünk az az Egy…
Ma Ő simítja lágy napfénnyel
gyermekarcokra mosolyát,
vigasztaló gyertyalángokban
édes álmokkal lép tovább…
Ma ne fusson az idő patakja,
legyen minden perc Övé.
Mossa el a fájdalom hídját,
S lépjen tépett szavak közé…
Mint jégszobron át az esti csillag,
derengjen fénye szívemig.
Drága hangoddal átitatva
várom, míg létem eltelik…
Author: Törteli Tücsök
Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...