Valerie

A sziklák magányában konok szél zúg,
koptatja az érvényét vesztett jelent,
vas falakon kedves havasigyopár
szirma gyúl,
fájdalmat nyög a közöny kint,
és idebent.
Fáradt lámpavasra kapaszkodó köd,
a vakság bilincsébe mart,
kis virág ékesen szólít,
csöndesen hevíti a tűzvihart.
Áthatolhatatlan éjbe botlik az álom,
nyelvek alatt kesernyés pirula,
a távolban megsebzett vár rom…
egy-színpadon lép fel a tegnap és a ma.
Serfőző Attila
Author: Serfőző Attila

A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy e méltán elismert Irodalmi Rádió kiváló szerzői között szerepelhetek.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A lelkem darabjai

Avagy a szerelemhez még mindig értek. Csak a férfiak használati útmutatóját nem találom. Kedves Naplóm! Ma reggel megállapítottam, hogy a szívemnek sürgősen szüksége volna egy

Teljes bejegyzés »

Hét szóban szerelem

Te vagy a reggel első gondolata, az este legszebb, titkos mondata. Pedig megfogadtam, észnél maradok… aztán rám mosolyogtál és tessék, itt vagyok. Téged kereslek száz

Teljes bejegyzés »

Őszi Falevél keringő

Ma reggel táncra hívta a szél az erdő aranyruhás fáit, s egy rozsdavörös falevél elsőként bontotta ki szárnyait.   Utána száz, majd ezernyi társ, sárga,

Teljes bejegyzés »