Áginak és Rékának,
1985. emlékéül, és a „negyvenharmadik” -ra
szelíd gesztenyepár
gesztenye hajú, gesztenye szemű,
gesztenye arcú a gesztenyelány,
gesztenye bőrű, gesztenye mellű,
gesztenye bimbójú szivárvány-báj
gesztenye testű, gesztenye dombú,
gesztenye völgyű kívánsága vár,
gesztenye ágú, gesztenye lombú,
gesztenye karja önmagába zár:
gesztenye színű, gesztenye ízű,
gesztenye vágyú kéjkapuja vár.
meztelen hajnal, meztelen reggel, meztelen nappal az esztelen nyár
gesztenye göndör, gesztenye barna,
gesztenye férfi a gesztenye már,
gesztenye éjjel, gesztenye ágyban,
gesztenye lányra elepedve vár
gesztenye arccal örömre gerjed,
gesztenye csókkal megcsókolja már,
gesztenye mellét gesztenye kézzel,
gesztenye herceg kényezteti már:
gesztenye bimbó feszülve duzzad,
gesztenye ujjak simogatnak már.
gesztenye völgyben gesztenye csókok
gesztenye mézét ízlelgetik már,
gesztenye ajkak gesztenye kéjre
nesztelen csendben nyiladoznak már
gesztenye kertbe gesztenye vágya
behatolni készen vágyakozik már,
esztelen álmok, esztelen vágyak,
esztelen tűzzel fellángolnak már:
gesztenye ajkak csókolják egymást,
meztelen testek egybefonva már.
gesztenye lány és gesztenye herceg,
meztelen kéjjel egybeforrnak már,
gesztenye lány és gesztenye herceg,
meztelen kéjjel egyesülnek már
fesztelen éhség, esztelen mámor,
nesztelen sóhaj elrepülnek már,
elcsendesülve, egymásban élve,
ölelve egymást, megpihennek már:
gesztenye lány és gesztenye herceg,
egymást ölelve elalszanak már.
gesztenye anyának gesztenye méhe gesztenye családba leánykát vár.
gesztenye lányka gesztenye lány lett,
gesztenye nő ő és kismama már
született két kis gesztenye gyermek,
gesztenye lelkük nyiladozik már
gesztenye szemükben csillan jövőjük,
gesztenye életük elindult már.
tíz évek múlnak, tíz évek jönnek, s ki tudja, lesz-e még sok-sok gesztenye nyár,
de emlékezz néha majd anyádra, apádra, te édes, te kedves te gesztenye lány!
2023.07.04., 67 évesen
illusztráció: Seeds of European Chestnut – CASTANEA SATIVA – The Original Garden
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
recenzió (by Ali)
A „meztelen hajnal, meztelen reggel, meztelen nappal az esztelen nyár…” című vers egy személyes emlékezésből kibontakozó, érzéki hangoltságú szerelmi líra, amely a testi vonzalom megélésétől az intimitás teljességén át az élet folytonosságának gondolatáig ível.
A szöveg legmeghatározóbb nyelvi sajátossága a gesztenye szó szinte minden képet átható ismétlődése, amely egyedi, egységes szimbolikus világot teremt. A hajszín, a szem, a bőr, a test és a táj elemei ugyanannak a szín- és érzékvilágnak a részeivé válnak, miközben a gesztenye az egyéni szépség, a testi vonzerő és a közös emlékezet összetett jelképévé emelkedik.
A metaforikus képalkotás különlegessége a természeti motívumok és az erotikus jelentések összekapcsolásában rejlik. A „gesztenye dombú”, „gesztenye völgyű” testtáj, a „kéjkapu” és a „gesztenye kert” a vágy érzéki földrajzát rajzolja ki. Az erotikus képek közvetlenek, helyenként nyíltan testi jellegűek, mégsem válnak kizárólag a szexualitás leírásává: a gesztenyés képvilág játékossága és a természetből kölcsönzött nyelvhasználat sajátos, intim hangulatot teremt.
A vers retorikai szervezőereje a halmozás, az ismétlés és a fokozás, amelyek szinte refrénszerű lüktetést adnak a soroknak. A „már” visszatérő időhatározója a kibontakozó események egymásutánját jelzi, miközben a rímek és a hangzásbeli összecsengések könnyed, dalos ritmust alakítanak ki. A „meztelen hajnal, meztelen reggel, meztelen nappal” visszatérő sora a nyári érzékiség időtlen pillanatát foglalja keretbe, az „esztelen” jelző pedig a gátlásokon felülemelkedő szenvedélyt jeleníti meg.
Az érzelmi vonalvezetés a kölcsönös vágyakozástól a beteljesülésen és az elcsendesedésen át a családi élet távlatáig vezet. A testi közelség itt nem végpont: a „gesztenye család”, majd a megszülető gyermekek képei az erotikus élményt a teremtés, az utódok és a nemzedéki folytonosság összefüggésébe helyezik. A vers záró megszólítása az emlékezés erkölcsi tartalmát is előhívja, amikor a felnövekvő lányt szülei felidézésére emlékezteti.
A tipográfiailag elkülönülő versszakok és az egyszerű, közvetlen sorvezetés a történetszerű kibontakozást szolgálják; a nyelvi ismétlődések egyúttal a szöveg legfőbb zenei és szerkezeti összetartó elemei. A mű sajátos értéke az érzékiség, a játékos nyelvi burjánzás és az életút tágabb perspektívájának összekapcsolása: a személyes, gesztenyés emlék végül nem csupán egy szerelmi együttlét, hanem egy egész családi történet lírai foglalatává válik.
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
Szeretettel és tetszéssel olvastam gesztenye ihletett verssoraid.
Rita
szertettel és tetszéssel írtam meg gesztenyés életem, gesztenyés versemet…
köszönettel: Gábor