Áginak és Rékának,
1985. emlékéül, és a „negyvenharmadik” -ra
szelíd gesztenyepár
gesztenye hajú, gesztenye szemű,
gesztenye arcú a gesztenyelány,
gesztenye bőrű, gesztenye mellű,
gesztenye bimbójú szivárvány-báj
gesztenye testű, gesztenye dombú,
gesztenye völgyű kívánsága vár,
gesztenye ágú, gesztenye lombú,
gesztenye karja önmagába zár:
gesztenye színű, gesztenye ízű,
gesztenye vágyú kéjkapuja vár.
meztelen hajnal, meztelen reggel, meztelen nappal az esztelen nyár
gesztenye göndör, gesztenye barna,
gesztenye férfi a gesztenye már,
gesztenye éjjel, gesztenye ágyban,
gesztenye lányra elepedve vár
gesztenye arccal örömre gerjed,
gesztenye csókkal megcsókolja már,
gesztenye mellét gesztenye kézzel,
gesztenye herceg kényezteti már:
gesztenye bimbó feszülve duzzad,
gesztenye ujjak simogatnak már.
gesztenye völgyben gesztenye csókok
gesztenye mézét ízlelgetik már,
gesztenye ajkak gesztenye kéjre
nesztelen csendben nyiladoznak már
gesztenye kertbe gesztenye vágya
behatolni készen vágyakozik már,
esztelen álmok, esztelen vágyak,
esztelen tűzzel fellángolnak már:
gesztenye ajkak csókolják egymást,
meztelen testek egybefonva már.
gesztenye lány és gesztenye herceg,
meztelen kéjjel egybeforrnak már,
gesztenye lány és gesztenye herceg,
meztelen kéjjel egyesülnek már
fesztelen éhség, esztelen mámor,
nesztelen sóhaj elrepülnek már,
elcsendesülve, egymásban élve,
ölelve egymást, megpihennek már:
gesztenye lány és gesztenye herceg,
egymást ölelve elalszanak már.
gesztenye anyának gesztenye méhe gesztenye családba leánykát vár.
gesztenye lányka gesztenye lány lett,
gesztenye nő ő és kismama már
született két kis gesztenye gyermek,
gesztenye lelkük nyiladozik már
gesztenye szemükben csillan jövőjük,
gesztenye életük elindult már.
tíz évek múlnak, tíz évek jönnek, s ki tudja, lesz-e még sok-sok gesztenye nyár,
de emlékezz néha majd anyádra, apádra, te édes, te kedves te gesztenye lány!
2023.07.04., 67 évesen
illusztráció: Seeds of European Chestnut – CASTANEA SATIVA – The Original Garden
további írásaim: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
Szeretettel és tetszéssel olvastam gesztenye ihletett verssoraid.
Rita
szertettel és tetszéssel írtam meg gesztenyés életem, gesztenyés versemet…
köszönettel: Gábor