Köszöntöm a hajnalt és üdvözlöm a napot !
Vígan csicsergő, kis madárra kacsintok-
Elsuhanó felhőnek emelem a kalapom….
Napsugaras boldogsággal ez új napra ragyogok.
Kibontom a lelkemet, miként szirmát a rózsa.
Elengedem nyűgömet, el kéményfüstként illan.
Felszippantom a reggelt, új reményekre nyíltan,
Nem bánkódva múlton, csak a jövőben bízva.
Kutyaugatást hallok…Óh, a hűséges jóbarát !
Madarat látok elszállni…Micsoda szabadság!
Kikukucskál a nap is a felhőtakarón át,
Incselkedik vidáman, mint ki csak rám várt….
Autók száguldanak…hisz annyi tennivaló akad.
Zebrán sok járókelő? – Legalább egészséges marad !
Rohan az idő, és az első tanóra már halad…
Nem baj az se ! Elnézést kérni illendő és szabad.
Látok annyi embert… Megannyi különleges sorsot !
Bennük szerethető és megbocsátható dolgok.
Érzem, amíg őket látom – bennük én is ott vagyok.
Rájuk mosolyogva arcuk tükörként visszaragyog.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Kibontom a lelkemet, miként szirmát a rózsa.” Nagyon szép hasonlat és a vers is pozitív, előre mutató.
Szeretettel: Rita