Sebeiből vért csorgatva
oson a nap nyugatra.
Mintha tükörképe lenne
tűzgolyó lobban keletre.
Kopott építőkockaként,
házak hevernek szanaszét.
Rémület. Remegő léptek
keresnek, biztos menedéket.
Üszök, hamu, halott a táj.
A régen népes utcákon,
még a kósza szellő se jár.
Állandó, ijesztő moraj,
nem szűnik.Dőlnek a falak.
A résen át utat keres
az élet, egy aprócska mag.
Pöttöm lányka csodálkozik:
– Jé, itt kibújik valami?
A csodát naponta leste.
-Mikor jelenik meg tes
Elébb zöld pötty, csak egy maszat
lassacskán szárba szökken és
üde leveleket ringat.
Büszke bimbókat emelget,
mit háború, harc sem rettent.
Fittyet hány a csatazajra,
bársony szirmait villantja.
Azúrkék bársonya ragyog,
súgja: Reményvirág vagyok.
Néma kiáltás, halk ima.
Felszáll még az égre a
béke hófehér galambja!
Author: Gurzó Györgyné
A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...
