Csontig hatol a hideg,
a nyálkás köd mögé bújik az utca is,
fényezi a követ.
Szinte ég a tüdőm, ahogy
magamba szívom ezt a sós vizet.
A kikötő sötét, csak néhány
ócska lámpa fénye pislogott.
A távolból egy kocsma tompa zaja,
a ködben szinte fülembe harsogott.
Gallérom mögé bújtatott arcom,
hiába takarom,
mögé szökik a hideg,
s csordul le cserepes ajkamon.
A sötét utcákat járva,
már magam sem találom,
s lépésről lépésre keresem,
sehová vezető utam.
Nyomasztó szellemként kíséri,
lépteim az alvilág,
nincs itt mit keresnem,
túl sok az ismerős,
de nincs egy jóbarát.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.