Mosolyod

Megláttalak,
s most kezemben egy képed.
Nézem,
s elvesztem benned,
ahogy ragyog a szemed.
Elvesztem így, mosolyodat látva,
s körbe fonja arcod ,
hajad csillogó hulláma.
Oly közelinek érzem,
pedig távol vagy tőlem,
mégis, mégis ahogy nézlek,
mintha szárnyalnék feléd,
úgy érzem szívem már csak a tiéd.
Mintha belőlem szivárvány nőne,
száguld most feléd lelkem,
gondtalan felhője.
Simogat, átölel,
emel fel az égig,
s úgy táncolunk együtt,
még lelkünk örökké fénylik.
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fény nélkül is…

Nem azért szerettem beléd, mert egyedül voltam. És azért sem, mert szükségem lett volna valakire. Mindig is a saját sötétségem jelentette az otthont. Hanem azért,

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A csendes éj titka

Különös titkot súg a lámpafény, Az ablakon túl alszik a világ, Rávetül halkan a tiszta remény, Álmodik bent a boldog ifjúság.   CSillag gyullad fenn

Teljes bejegyzés »

Létezem

Csak egy hang vagyok  a végtelen Univerzumban. Egy hang, mely galaxisokon át suhan.  Csillagok közt ébredek,  elhagyva fizikai valóságomat. Végtelen lényként létezem,  végtelen tágasságban. Életeim

Teljes bejegyzés »

Ott voltál…

Ott voltál… Nem szóltál, csak néztél. Valami régi emlékre ébredt lelkem, Amit sosem éltem át, mégis ismerős lett. Ott voltál… És én elvesztem benned. Mintha

Teljes bejegyzés »