— Figyelj Rufus, a purpurák keresnek minket ismét. Beszélnél velük? — kérte a holovíziós képernyőn keresztül Zelo, a Bolygótanács elnöke.
— Azok a lila színű polipok? Mit akarnak már megint? — kérdezett vissza Rufus.
— Nem tudom, de éppen ezért kérem, hogy beszélj velük. Nagyon izgatottnak tűnnek.
— Rendben, kapcsold át kérlek a vonalat és a fordító MI-t! Gondolom te is szeretnéd hallani a beszélgetést?
Rufus és Zelo döbbenten hallgatták a purpurák ötletét. Azért keresték őket, mert el akarják téríteni a bolygójukat, mivel az szerintük a galaxis közepén lévő fekete lyuk felé száguld. A purpura egy furcsa bolygó. Nem csillag körül kering, ahogy a zelonok bolygója, hanem magányosan száguld az űrben, mivel kilőkődött a saját rendszeréből. Az élőlényeik az intelligens lila színű polipszerű purpuralisokkal együtt a felszín alá költöztek.
— Mit is kértek? Jól értettem, hogy küldjünk űrhajókat feléjük, hogy azok tömegével térítsük el a bolygójukat? — kérdezte Zelo.
— Igen, pontosan ezt kérték. De ez nekünk nagyon sokba fog kerülni. Lehet, hogy ők viszonylag közel vannak hozzánk, de akkor is az oda-vissza útra nagyon sok és drága üzemanyagra van szükség — gondolkodott hangosan Rufus, miközben átlátszó zöld színű teste a halványzöld és a sötét zöld között váltakozott, jelezvén izgatottságát.
— Igen, ebben igazad van, de elég fejlettek vagyunk ahhoz, hogy megengedhessünk magunknak egy ilyen kalandot. Azonban valóban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi mit nyerhetünk ezzel az akcióval. Például néhány űrhajónk le is szállhatna a bolygójukon? — fűzte tovább a gondolatot Zelo.
— Tényleg, igazad van. Engem is nagyon izgatna, hogy ők miként élnek azon a bolygón a felszín alatt. Biztosan sok ötletes technikai megoldásuk lehet, amibők sokat tanulhatnánk — ábrándozott Rufus. — Akkor terjesszük a Bolygótanács elé a kérésüket.
A Bolygótanács komoly harcok árán jutott uralomra a zelonok bolygóján. Korábban sok kisebb állam volt náluk, akik több szövetségbe tömörültek. Ezek időnként még harcoltak is egymással, sok ártatlan áldozatot hagyva maguk után. Majd rájöttek, hogy így végül akár ki is irthatják saját magukat és nagy nehezen békét kötöttek egymással. Közben kolonizálták a szomszédos bolygót. Az ott létrejövő kolóniát mindannyian sajátjuknak tekintették, akiket támogatni kellett abban, hogy fenn tudjanak maradni, mivel az központi csillagjuktól kicsit távolabb helyezkedett el. A Zelon a második, míg a kolonizált bolygó a harmadik volt. A csillaghoz leközelebbi bolygó túl forró volt, a távolabbiak pedig már túl hidegek az élethez. Tulajdonképpen az a kolonizáció kovácsolta egybe a Zelon bolygó lakóit.
Irányító testületükben minden korábbi állam küldött képviselőket és törekedtek az egyhangú döntésekre, a maximális konszenzus kialakítására. A kisebbségek védelmére különösen ügyeltek. Semmiképpen sem akartak újabb háborút. Jólétben éltek, ingyenes oktatás, egészségügy, közlekedés, lakhatás, alap élelmezés és energia járt mindenkinek. A fizikai munkát robotok végezték, a legtöbb dolgozó programozó, vagy programok felhasználójaként dolgozott.
A Bolygótanács végül rábólintott a purpuralisok kérésére, mérlegelve annak lehetséges hasznát is. A hírt közölték velük. De kérték, hogy akkor közösen dolgozzák ki a megfelelő stratégiát. Erre ők közölték, hogy többféle szimulációt is lefuttatnak, majd azok eredményeként döntik el, hogy pontosan mikor és hová kérik az űrhajóinkat. Az akciót pedig ők szeretnék koordinálni. Ez azonban sem Zelonak, sem Rufusnak nem tetszett.
— Ezt hogy gondolják? — méltatlankodott Zelo. — Majd ők akarnak minket rángatni?
— Kérjük el tőlük az akció programtervét, hogy azt áttanulmányozhassuk. Elvégre mi sem ugorhatunk bele csak úgy bármibe — ajánlotta Rufus.
— Tényleg, ez jó ötlet. És figyelj csak Rufus! Nem lehetne valamiféle kémprogramot abba belecsempészni?
— Amit ők nem vesznek észre, ellenben mi egy csomó információhoz juthatunk róluk? OK. De hogyan juttatjuk azt vissza hozzájuk?
— Mondjuk azzal magyarázhatjuk, hogy kicsit bele kellett nyúlnunk a programba, mivel a mi űrhajóinkat, ugye innen, a mi bolygónkról kell irányítani.
Így is tettek. Elkérték a programot, majd valóban változtattak néhány koordinátán és rátelepítették a kémprogramjukat azzal, hogy amint azt felfedezik, akkor rögtön megsemmisíti magát. Visszaküldték, majd várakoztak.
Egy darabig nem történt semmi. Csönd volt. Egyszer csak kaptak egy üzenetet a puprualisoktól, hogy nagyon köszönik a felajánlott segítséget, de azzal mégsem kívánnak élni. Másképp oldják meg a problémájukat. Rufus és Zelo értetlenül álltak a hír hallatán.
— Csak nem fedezték fel a kémprogramunkat? — kérdezte Zelo.
— Ezt nem tudhatjuk. Ellenben mi elég sokat dolgoztunk azon, hogy segítsünk nekik. Azért ezt ki kellene velük fizettetni — méltatlankodott Rufus.
— És mit szeretnél tőlük kapni? A bolygójuk felszíne alól? Tudod, hogy milyen szerencsétlenek — nézett csodálkozva Zelo Rufusra.
— Igen, igazad van. Az elvégzett munkával végül mi is tanultunk. Például gond nélkül értesülhetünk a kolónia dolgairól, nehogy forraljanak valamit ott magukban — örvendezett Rufus.
— Javíthatatlan vagy — jelentette ki Zelo.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/