Emlékszel?
Ahogy néztelek,
ott a vár lábánál,
te mentél fölfelé előttem,
s lépésről, lépésre,
ahogy lábam utánad vetem.
S hogy fogtam, tartottam kezed,
úgy óvtalak,
sétáltam veled.
És ragyogott a nap,
mint szemedben a szerelem,
tomboló szenvedély,
tűz forró öleden.
Örökké valónak tűnő,
minden, mi vágy,
de nem vagy már itt nekem,
csak a gyötrő hiány.
Néha még felmegyek,
oda, fel az oromra,
s elmorzsolok egy csepp könnyet,
olykor rád gondolva.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
